Eredeti cím: Miss Peregrine's Home for Peculiar Children
Kiadó: Kossuth
Megjelenés: 2011
Oldalszám: 352 oldal
Fülszöveg:
Egy rejtélyes sziget
Egy elhagyott árvaház
Egy különös fényképekből álló gyűjtemény
Ez vár felfedezésre a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei című felejthetetlen regényben, amely a fantázia és a fotográfia elegyéből kever izgalmas olvasmányt. Történetünk kezdetén rettenetes családi tragédia indítja útnak a tizenhat esztendős Jacobot egy távoli, Wales partjai közelében lévő szigetre, ahol felfedezi Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekek számára alapított otthonának omladozó romjait. Ahogy Jacob végigjárja az elhagyott hálótermeket és folyosókat, rájön, hogy Vándorsólyom kisasszony gondozottjai nem csak különlegesek voltak, de talán veszélyesek is. Lehet, hogy nem véletlenül száműzték őket egy kietlen szigetre. És valamiképpen – lett légyen ez bármilyen valószínűtlen – talán még mindig élnek.
Ez a nyugtalanító, réges-régi fényképekkel illusztrált regény élvezetes olvasmány felnőtteknek, tiniknek és bárkinek, aki élvezi a hátborzongató kalandokat.
Véleményem:
Nagyon különleges a könyv hangulata, főleg a régi fényképekkel együtt. Nagyon jó ötlet volt beletenni őket. Olvasás közben jött a várt borzongás és izgalom. Ettől a könyvtől azt kaptam, amit vártam, csak a vége lett befejezetlen, úgyhogy remélem lesz folytatása.
Kedvenc idézetem:
"– Biztonságban leszek-e egyszer bárhol is? – kérdeztem.
Vándorsólyom kisasszony a vállamra tette a kezét.
– Itt biztonságban van – mondta. – És addig élhet velünk, ameddig csak óhajt.
Beszélni próbáltam, de csak dadogni tudtam.
– De én – nem lehet – a szüleim.
– Szerethetik önt – suttogta a kisasszony –, de sosem fogják megérteni."
Borító: 5 pont
Értékelés: 4 pont
|