Eredeti cím: Stray

Kiadó: Könyvmolyképző

Megjelenés: 2012

Oldalszám: 478 oldal

Fülszöveg:

Már csak nyolc fogamzóképes nőstény vérmacska van. És én vagyok az egyik. Éppen úgy nézek ki, mint akármelyik amerikai egyetemi hallgató. De vérmacska vagyok; alakváltó, két világ lakója. Bár a családom és a falkám rossz szemmel nézte, elszöktem a kényszer elől, hogy továbbvigyem a fajt, és kialakítottam magamnak egy saját életet. Amíg egy este az a kóbor meg nem támadott. Tudtam a kóborokról – a falka nélküli vérmacskákról – akik állandóan hozzám hasonlókat keresnek: csinos, termékeny nőket. Ezt a példány elkergettem, de aztán megtudtam, hogy két másik nőstény eltűnt. A veszélyből ennyi is elég volt, hogy a falkám hazahívjon a saját védelmem érdekében. Persze. Csakhogy én nem vagyok ijedős kiscica. Bárkivel vagy bármivel megküzdök, ha kell, hogy megtaláljam a barátnőimet.

Vigyázzatok, kóborok – karmaim vannak, és nem félek használni őket!

Véleményem:

Tetszett a könyv, főleg a borítója ami nagyon megfogott. Mikor megláttam tudtam, hogy nekem ezt el kell olvasnom, és ráadásul alakváltós téma, amit szintén imádok.
Nagyon tetszett a vérmacskák társadalma és, hogy a család náluk egy tényleg erős kötelék.
Tetszett Faith karaktere, de Marc valahogy nem nyerte el a tetszésemet, még a könyv végére sem.
Külön pont, hogy nem volt függővég, a könyvet befejezte rendesen az írónő, de azért persze lehet érezni, hogy lesz folytatása (mivel sorozatról van szó ugyebár).
Mindent összevetve várom a következő részt:)

Kedvenc idézetem:

"– Igen magasra értékelem az életemet.
– Akkor miért pazarlod el?
(…)
– Nem pazarlom el, anyu. Éppen azt csinálom, amit szeretek.
– Az orroddal egy könyvet szántva nap mint nap?
Az ölembe fektetett kezeim ökölbe szorultak.
– Szeretem a könyveket."

"Kérd a lehetetlent, aztán érd be azzal, amit valójában akartál volna."

Legjobb jelenet: A vége :)

Kedvenc karakter: Faith

Borító: 4 pont

Értékelés: 4 pont