Eredeti cím: Lament – The Faerie Queen's Deception

Kiadó: Könyvmolyképző

Megjelenés: 2013

Oldalszám: 350 oldal

Fülszöveg:

Hát nem tudod, mi történik a Látóval, aki nem tud uralkodni a tündérnépen? A mindössze tizenhat éves Deirdre Monaghan bámulatosan tehetséges zenész. Hamarosan rá kell azonban döbbennie, hogy Látó is – különleges tehetsége képessé teszi, hogy saját szemével láthassa a mágikus erejű tündéreket. Deirdre egy szép napon váratlanul arra eszmél, hogy fülig beleszeretett egy Luke nevezetű titokzatos srácba, aki mintha a semmiből robbant volna be addig teljesen hétköznapi életébe. Ám a fiú iránta mutatott élénk érdeklődése egyszerű nyári románcnál talán sokkal sötétebb szándékot takar. Amikor felbukkan a színen Aodhan vészjósló alakja, aki a tündérkirálynő halált hozó parancsát hozza, Dee hirtelen a tündérvilág forgatagának kellős közepébe csöppen. Az érzelmektől fűtött hatalmi játszma kereszttüzében pedig ott áll Dee mellett komolytalan, ám végletekig hűséges legjobb barátja, James is. Bár Deirdre azt kívánta, bárcsak ne várna rá még egy végtelenül unalmas nyár, talán mégsem egy több száz esztendős tündérkirálynővel vívott csata volt az, amire igazán vágyott.

Véleményem:

Mikor megláttam ezt a könyvet rögtön előrendeltem és már nagyon vártam, hogy végre a kezembe tarthassam. Nem tudom miért, de egy kicsit csalódtam benne, őszintén szólva kicsit többet vártam. Tetszett az írónő stílusa, meg a szereplőkkel sem volt semmi bajom, csak a történet nekem egy kicsit hiányos volt és a vége sem tetszett, máshogy képzeltem el. De ettől független nem volt rossz könyv, de kedvenc sem lett.

Kedvenc idézeteim:

"Annyira eltöltötte a lelkemet a semmi, hogy az már valami volt."

"Az teszi lehetővé, hogy mindenben olyan kivételes legyél, aki valójában vagy. Egyszerűen sosem adod alább. És pontosan ez bűvöl el engem igazán."

"Csak sodródom céltalan,
Kínzó álomhullámokon,
Meghaltál, s a szívem megszakadt,
Emléked árad, hagyom,
Veled sodornak álmaim,
Hogy merre, nem tudom,
Nem zengem már a szív kíndalát
Elpattant hárfahúrokon."

"A napfény ablakomból
Sugárhajaddal játszik,
Érzem, hogy most is itt vagy,
Bár messze jársz, úgy látszik.
Itt ültél ablakomnál,
Ujjad hajammal játszott?
Hogy velem vagy, közelben,
Örökké tart, úgy látszott.
Ó, bár veled lehetnék újra,
Bár foghatnám kezed újra,
Bár veled lehetnék újra,
És foghatnám kezed…"

Kedvenc karakter: Luke

Borító: 3 pont

Értékelés: 4 pont