A mű eredeti címe: Rubinrot

Kiadó: Könyvmolyképző

Megjelenés: 2010

Oldalszám: 334 oldal

Fülszöveg:

Mitévők legyünk, ha egyszerre a múltban találjuk magunkat, és csak annyit tudunk, hogy az üküküküküknagyapánk lovát Kövér Anninak hívták? Úgy van: megőrizzük a hidegvérünket. Legalábbis ezt próbálja tenni Gwendolyn, amikor kiderül: nem elég, hogy ő örökölte a családban az időutazásért felelős gént, de ráadásul az a feladat is neki jutott, hogy rendbe szedje a múltat. És mindennek a tetejébe épp ezt az arrogáns Gideont kapja útitársul! Az össze nem illő páros kénytelen-kelletlen beleveti magát a nem éppen hétköznapi kalandokba. Gwendolyn hamarosan megtapasztalja, hogy az ellentétek alighanem tényleg vonzzák egymást, és ez régen sem volt másképp. És, hogy már a múltban sem úgy mennek a dolgok, mint egykoron…

Első mondat:

"Miközben a nő térdre rogyott és könnyekben tört ki, a férfi körbe kémlelt."

Véleményem:

Nagyon tetszett a könyv, alig bírtam letenni. Bevallom először tartottam egy kicsit tőle, mert időutazás is van benne, ami nemigazán áll hozzám közel, de kellemesen csalódtam. Az írónő remekül megoldotta az időutazás témáját sőt volt még benne szerelem, titkok, izgalom, szóval minden, ami egy remek könyvhöz kell.
Gwendolyn barátnője is szimpatikus volt, mert mindig jó tanácsokkal látta el a lányt és az elején rögtön felajánlotta a segítségét a barátnőjének, miután kiderült, hogy időutazó.
Összességében egy kalandokkal teli, szórakoztató, magával ragadó könyv és nem bántam meg, hogy elolvastam. Várom a folytatást :)

Legjobb jelenet: Amikor Gwendolyn és Gideon a gyóntatószékben van:)

Kedvenc idézetem:

„Egészen rendkívüli vagy. Nem szükséges birtokolnod a holló hatalmát ahhoz, hogy számomra különleges légy.”

Kedvenc karakter: Gideon

Borító: 3 pont

Értékelés: 5 pont