Eredeti cím: Tha Age of Miracles

Kiadó: Libri

Megjelenés: 2012

Oldalszám: 356 oldal

Fülszöveg:

Káprázatos látomás egy eltűnőben lévő világról.

Amikor a Föld forgása lassulni kezdett, még sokáig nem lehetett érzékelni a napok peremén domborodó plusz időt. Egyre csak gyűlt, mint a rejtett daganat. Eleinte még nem látszottak a következményei: a felerősödő gravitáció, a sötét és világos napszakok meghosszabbodása, mely a növények kipusztulásához vezetett, vagy hogy a bolygót védő mágneses mező gyengülése felerősítette a napkitörések káros hatásait. De lassacskán már a kevésbé egyértelmű következményekkel is szembe kellett nézniük az embereknek. Családok estek szét, és új, lázas szerelmek szövődtek. Barátságok lettek semmivé, és sokan teljesen magukra maradtak. Lehet, hogy annak, ami Juliával és a családjával történt, semmi köze nem volt a lassuláshoz. Ám a tizenegy éves lánynak hirtelen muszáj volt felnőnie és megtalálnia a túlélés lehetőségét egy pusztuló világban.

„Megindító disztópia egy kamaszlányról és egy eltűnőben lévő világról” – (Kirkus).
„Csodálatosan megírt, rémisztően valószerű látomás” – (Publishers Weekly).

Értékelés:

Ez a könyv nagyon elgondolkodtató. Miközben olvastam, olyan valóságosnak tűnt az egész, ami tényleg megtörténhetne bármikor a Földön és valahogy szerintem így reagálnának rá az emberek.
Mostantól jobban fogom értékelni a dolgokat, még az olyan apróságokat is, mint a fű illata, a banán, a szőlő, vagy a nappalok és az éjszakák harmonikus váltakozása.
Szerintem mindenkinek jobban oda kéne figyelnie a Földünkre, mert szép lassan mi emberek tesszük tönkre és az a legszomorúbb, hogy észre sem vesszük és nem gondolunk bele, hogy milyen következményei lehetnek.

Kedvenc idézetem:

"Ha valami a múltba vész, már nem is tűnik valóságosnak. Egy idő után nem marad belőle más, csak néhány üres szófordulat."

"Az életben egyedül meghalni muszáj….minden más szabadon választható."

Kedvenc karakter: Julia

Borító: 4 pont

Értékelés: 4 pont