Eredeti cím: Pure

Kiadó: Egmont-Hungary

Megjelenés: 2012

Oldalszám: 568 oldal

Fülszöveg:

Pressia hétéves volt a Robbanások idején, amikor az egész addigi világ megsemmisült. Már nem emlékszik sem a szüleire, sem születésnapi ajándékokra. A nagyapjával él egy romos üzlethelyiség hátsó raktárában, és csak a porig égett házakat, a kétségbeesetten túlélni próbáló embereket, a levegőben kavargó hamut és port, a mutánsokkal vívott harcot ismeri.
Partridge a Kupolában él, azon szerencsés kevesek között, akik sebhelyek nélkül vészelték át a világ pusztulását. Bár a Kupola egyik legbefolyásosabb vezetőjének fia, úgy érzi, megfojtja a szigorú új rend, ráadásul hiányzik neki az édesanyja, aki sohasem jutott be a Kupolába. Így, amikor rájön, hogy az anyja esetleg még életben lehet, elhatározza, hogy az életét kockáztatva megszökik, hogy megtalálja.
Amikor Pressia találkozik Partridge-dzsal, a világuk újra összeomlik.

Véleményem:

Nem is tudom, hogy tetszett -e vagy sem. Kicsit többre számítottam a borító és a fülszöveg alapján, de sajnos az első fele kicsit lapos volt számomra, a másod felében meg felpörögtek az események az tetszett. Hiányoltam azt is, hogy a Kupola benti világából elég keveset tudtunk meg.
Összességében jó könyv volt, de valahogy engem nem fogott meg annyira.

Kedvenc karakter: Pressia

Borító: 5 pont

Értékelés: 3 pont