A mű eredeti címe: Bíborhajú - A boszorka fénye

Kiadó: Könyvmolyképző

Megjelenés: 2010

Oldalszám: 486 oldal

Fülszöveg:

Claire White nem mindennapi tinédzser. Claire White boszorka, méghozzá a tiszta vérű Utolsók egyike, akikből már alig néhány él a világon, ugyanis a boszorkányüldözők parancsára kegyetlen lények, a zsoldosok sorra végeznek velük.
A tizennyolc éves Claire, akinek a szülei kiskorában meghaltak, nehezen fogadja el másságát. Egyszerű, átlagos fiatal lány szeretne lenni. Gideont, öreg mentorát és jó barátját menekülés közben a szeme láttára öli meg az egyik legkönyörtelenebb zsoldos, és a lány élete ezzel örökre megváltozik.
A mély gyászt, a magányt és a depressziót egy baljóslatú, titokzatos srác felbukkanása töri meg. De miért fontos a félig démon, félig boszorkány Kellan Blacknek, hogy Claire-t ráébressze, mekkora varázserővel bír? És miért akarja megvédeni őt akár az élete árán is? Hogyan kénytelen szembesülni Claire a barátság mélységeivel, a szerelemmel, az árulással, a gyűlölet intenzitásával, az önmagába vetett hittel és saját erejével?
A fenyegetettség folyamatosan ott lebeg a lány feje felett, mint valami ködös árny…
Csak egyvalaki tudja, hogy a legnagyobb veszély egyre közeledik, és a tűz ereje mindent lángra lobbanthat.

Első mondat:

„A vihar tombolt a fejünk felett.”

Véleményem:

Tetszett a könyv. Az írónő nagyon szépen fogalmazza meg az érzéseket benne és a karaktereket is jól írja le,nagyon jól tud bánni a szavakkal. A szerelmi szál tetszett nekem a legjobban az egész könyvben, jól ki lett találva.
Maga a történet elnyerte a tetszésemet és szívesen elolvasom majd a következő kötet is. Igaz az írónőnek ez volt az első könyve,de néhány hibától eltekintve szerintem jól sikerült.
Kicsit bosszantott, hogy Claire szinte a regény végére jött rá ki is az áruló, mikor én már az első pár oldal után tudtam, hogy ki az. Ez miatt naivnak is mondanám, mert számomra nyilvánvaló volt, míg ő semmit észre sem vett. Meg azt sem értettem, hogy üldözik a Zsoldosok a lányt, de ő nem ám valami biztonságos helyre menekülne, hanem marad a régi otthonában és úgy tesz mintha nem is lenne biztonságosabb hely. Persze a Zsoldosoknak csak a könyv felénél esik le, hogy hoppá meg kéne nézni hátha nem is költözött el onnan, ahol eddig lakott.
Összességében kicsit klisés, könnyen kitalálható maga a történet, de azért nem volt rossz könyv. Ajánlom azoknak, akik szeretnének magyar írótól ifjúsági regényt olvasni és egí könnyed kikapcsolódásra vágynak.

Legjobb jelenet: A vége:)

Kedvenc idézeteim:

„A tekintetünk összefonódott a sűrű esőcseppek mögött.”

„...a te létezésedtől függ az enyém is.”

„...soha nem akartam még annyira semmit, minthogy mosolyt csaljak a könnyeid helyére.”

„Nem vágyom semmi másra, csak arra, hogy mindig így nézz rám...”

Kedvenc karakter: Claire

Borító: 4 pont

Értékelés: 4 pont