Eredeti cím: The Taker

Kiadó: Agave

Megjelenés: 2012

Oldalszám: 480 oldal

Fülszöveg:

Amikor Dr. Luke Findley éjszakai műszakba érkezik a St. Andrew nevű kisváros kórházába, csak egy újabb apró sérülésekkel és családon belüli erőszakkal terhes éjszakára számít. Ehelyett találkozik Lanore McIlvrae-vel, aki örökre megváltoztatja az életét. Mert Lannynek múltja van…

Lanny McIlvrae senkire nem hasonlít, akit Luke valaha ismert. A nő története a szerelemről és az árulásról szól. Szerelemről és árulásról, amire nincs hatással az idő, ami örökkévaló, kivéve, ha Lanny démonai végre nyugalmat találnának. A kétszáz év alatt, amit a Földön töltött, úgy tűnik, mind a dekadencia, mind pedig az erőszak megkísértette, de ő végig hű maradt élete nagy szerelméhez. Egészen mostanáig.

Alma Katsu nagy kritikai visszhangot kiváltó könyve felejthetetlen történet a viszonzatlan szerelemről, ami nem csak megerősíti és nagy tettekre sarkallja az embert, de ugyanakkor el is vakítja és akár a teljes pusztulásba is vezetheti, hiszen a saját megváltásunkhoz vezető út megtalálásáért kizárólag mi magunk vagyunk felelősek.

Véleményem:

Először azt hittem, hogy egy könnyed szerelmi történet lesz, de teljesen mást kaptam.
Egy történetet egy viszonzatlan szerelemről és a halhatatlanságról. Elég borongós a hangulata és megismerhetjük benne a szerelem sötét oldalát. A szereplők sokszínűsége elvarázsolt, volt akit az elején szerettem a végére meg megutáltam és fordítva, de egyik szereplő sem maradt közömbös számomra.
Nagyon tetszett ez a téma és jól ki is lett dolgozva, szerettem azt is, hogy több idősíkban játszódik a történet és minden kis részletre fény derült, szinte az összes kérdésemre választ kaptam, kivéve egyet, hogy mi lett Adair-al? Talán majd a következő kötetben megtudom :)
Ajánlom a könyvet azoknak akik egy komolyabb olvasmányt szeretnének olvasni a viszonzatlan szerelemről. De vigyázat, ez a könyv lelkileg kissé felkavaró, van benne fájdalom, reménytelenség, szomorúság és mégis jó, azért, mert olyan igaz a mondanivalója.

Kedvenc idézeteim:

"Vannak pillanatok, amikor azt kívánom, bárcsak ki tudnám ütni magam, mondjuk, egy évtizedre. Bárcsak elalhatnék, és minden megszűnne. De a rossz emlékeket nem lehet kitörölni. Mert nem megtenni nehéz a szörnyűségeket… hanem együtt élni velük."

"A túl erős szerelem mérgezővé válhat, és rengeteg boldogtalanságot hozhat. Akkor pedig mi a megoldás? Mondhat az ember nemet a szívének? Abba lehet hagyni valakinek a szeretését?"

Kedvenc karakter: Lanore

Borító: 5 pont

Értékelés: 4 pont